Említettem már, hogy képregényrajongó vagyok? Természetesen vannak kedvenceim is, nem is kevés; az egyikről korábban írtam is a Logouton. Az írás a mai napig megállja a helyét; épp ezért itt is közzéteszem.
Bárki állítsa is az ellenkezőjét, a képregény felnőtteknek is szóló műfaj. Nem kevés olyan mű jelent már meg, amit gyerek kezébe nem adnék; ezek egyike a Watchmen.
A Watchmen Alan Moore író, Dave Gibbons rajzoló és John Higgins színező munkája. 12 részes minisorozat, ami 1986-87-ben jelent meg és egy a mienktől kissé eltérő, alternatív idővonalon játszódik (az írás innen nem kicsit spoileres lesz, elnézést kérek ezért). Ezen az idővonalon az 1930-as évek végén pár átlagember fura maskarákba öltözve megpróbált segíteni a rendőröknek a bűnözés elleni harcban, mint az akkortájt megjelent első Superman-képregény címszereplője; a különbség annyi volt, hogy ők nem rendelkeztek semmilyen képességgel. Nem sokkal később az összesen 8 "álarcos kalandor", ahogy magukat nevezték, összefogott és összehangolták cselekvésüket, létrehozva a Minutemen nevű csapatot. 1949-ig működtek együtt, bár a tagok létszáma előbb lecsökkent: Silhouette-et kizárták, miután kitudódott, hogy leszbikus (pár héttel később egy bosszúszomjas ellenfele végzett vele), míg Dollar Bill az őt alkalmazó bank egyik fiókjában halt meg, amikor megpróbált megakadályozni egy rablást - a köpenye (amit a bank javaslatára vett fel...) beakadt a forgóajtóba és a rablók lelőtték. Ezután a legtöbb álarcos visszavonult, illetve visszafogta tevékenységét.
Ugyanakkor valami szokatlan történt 1959-ben egy ifjú atomtudóssal: egy félresikerült kísérletben atomjaira bontották a testét... de 3 hónappal később sikerült visszatérnie - igaz, megváltozott külsővel és képességekkel: képessé vált a részecskék manipulálására a szubatomi szintig, gyakorlatilag halhatatlanná vált, ismeri a jövőt, képes saját magát és másokat is teleportálni... Ezeknek a képességeknek köszönhetően a fegyverkezési verseny hamar az USA javára fordult; Dr. Manhattan a vietnami háborút gyakorlatilag egymagában megnyerte az amerikaiaknak.
1966-ban a még mindig aktív Captain Metropolis ismét összehívta az ekkor aktív álarcosokat, de ezúttal nem sikerült a csapat megalakítása: a másik, még aktív Minutemen-tag, The Comedian hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nincs szándékában csatlakozni, így az elképzelés hamvába holt. 1974-ben Captain Metropolis meghalt egy autóbalesetben, majd 1975-ben Ozymandias, akit a világ legnagyobb zsenijének tartottak, felfedte kilétét a világnak és visszavonult vállalatbirodalmát igazgatni. 1977-ben a rendőrök sztrájkba kezdtek, mert féltették munkájukat - az ekkor már csak 5 főt számláló - álarcosoktól; a sztrájkot és az ezt kísérő zavargásokat maguk az álarcosok fojtották el, viszont végeredményben az amerikai törvényhozás betiltotta a hasonló önkéntes bosszúállók működését. A második Nite Owl és a második Silk Spectre le is tették álarcukat, míg Dr. Manhattan és The Comedian - ahogy korábban is - állami alkalmazásban dolgoztak tovább; Rorschach, az utolsó aktív álarcos viszont nem volt hajlandó alávetni magát a szabálynak és törvényenkívüliként folytatta tevékenységét.
Maga a képregény 1985 októberében kezdődik, amikor valaki kidobja az ablakon Edward Blake new yorki lakost, akiről a rendőrség távozása után megérkező Rorschach hamar megállapítja, hogy valójában a nyugdíjba vonult The Comedian. Feltételezése szerint valaki le akar számolni az egykori álarcosokkal - ezt a teóriát erősíti, hogy hamarosan dr. Manhattant élő tv-adásban vádolják meg azzal, hogy a korábban a közelébe kerülők rákjáért felelős (ezt követően ő önkéntes száműzetésbe vonul a Marsra), és Ozymandiast egy merénylő megpróbálja lelőni. Dr. Manhattan lépése a feszült világpolitikában felborítja a kényes egyensúlyt, és a Szovjetunió lerohanja Afganisztánt (ami a mi történelmünkben 1979-ben történt meg), majd tovább nyomul előre Pakisztán irányába és eközben a Varsói Szerződés csapatai is felvonulnak a vasfüggöny mentén. Rorschach az eset kivizsgálása során csapdába sétál, amikor egy korábbi bűnöző, Moloch találkozóra hívja: a rákban haldokló egykori ellenséget valaki már lelőtte, a házat pedig hamarosan körbeveszik a rendőrök, és Rorschach ezúttal nem tud elmenekülni. Hamarosan a Sing-Singbe kerül, olyan bűnözők közé, akiket jelentős részben ő juttatott oda korábban. Rorschach korábbi társa, a magát reaktiváló Nite Owl összefog Silk Spectre-rel és kiszabadítják Rorschachot; miután arra a következtetésre jutnak, hogy a támadások mögött Ozymandias áll, így felkeresik őt antarktiszi lakhelyén, hogy magyarázatot találjanak. A teória igaznak bizonyul, és a korábbi igazságosztó felfedi a tervét: művészek és tudósok félrevezetésével cége létrehozott egy titkos komplexumban egy mesterséges élőlényt, akit New Yorkba teleportáltak alig fél órája. A teleportációs technikát azonban nem sikerült tökéletesen lemásolni Dr. Manhattan képességeiből; így a lény a megérkezésekor felrobbant és romba döntötte a várost, megölve a lakosság felét. A terv célja, hogy - elhitetve a világgal, hogy földönkívüli támadás történt - összefogást hozzon létre a nagyhatalmak között, megakadályozva ezzel a jelenleg kitörőben levő és az esetleges későbbi háborúkat. Ozymandias magyarázata után az időközben megérkezett Dr. Manhattan, a sokkolt Silk Spectre és Nite Owl egyetértenek abban, hogy nem mondják el az igazságot, viszont a soha meg nem alkuvó Rorschach erre nem hajlandó, és megpróbál visszatérni New Yorkba, hogy leleplezze a történtek valódi okát; azonban nem jut el oda, mert Dr. Manhattan végez vele... így az összefogás létrejön, a háború veszélye elmúlt, a Doomsday Clock mutatója éjfélről ismét visszaállítható. Viszont Rorschach naplója, amiben minden le lett írva addig a pillanatig, amíg Nite Owllal elindult az Antarktiszra, egy újságnál van... noha nem tudják, mi is van a kezükben és egy felületes vizsgálat után a "talán egy cikkre jó lesz valamikor" gyűjtődobozba kerül.
A kiadvány minden füzete az első oldal első képkockájának egy kinagyított részletét hordja a borítóján, a Chapter I-XII felirat és a folyamatosan, 11:48-ról 12:00-ig előreszámoló Doomsday Clock mellett, míg a hátsó borítón szintén a végső visszaszámlálás órája, és a lap tetejéről folyamatosan lecsorgó vérfolt látható. A rajzstílus és a színek a képregény korábbi, az '50-es évekre jellemző időszakára (az ún. Golden Age-re) utalnak elsősorban, a karakterek felületes első pillantásra szintén az említett korszak hőseit mintázzák... ám a felszín alatt erőteljes feszültségek uralkodnak. Dr. Manhattanből kiveszett szinte minden emberség, csak "szerelme", Silk Spectre kapcsolja a Földhöz - amikor a nő elhagyja és a sajtó megtámadja a feltételezetten hozzá köthető megbetegedések miatt, távozik. Silk Spectre közel két évtizedet élt vele, mégsem habozik bevallani vonzalmát az épp lelki krízisben levő Nite Owlnak, aki akkor jön rendbe újra pszichikailag, amikor hosszú idő után ismét bagolyjelmezbe bújhat... Rorschach fekete-fehér világképe kizár minden kompromisszumot; ám egy korábbi gyerekrablás felderítése közben szerzett lelki sérülése miatt nem ismer kegyelmet, és ha úgy érzi, szükséges, hidegvérrel gyilkol. Ozymandias Nagy Sándort tartja példaképének, és megalomániájában képes elpusztítani New Yorkot, hogy elérje - alapvetően nemes - célját... viszont eközben saját feleslegessé váló munkatársaival is végez, nem is említve a történetet lezáró tömeggyilkosságot. A kezdő képsorokban megölt The Comedian álarc mögé bújt, a kormányt szolgáló zsoldos (akinek köszönhetően ebben a világban nincs Watergate-ügy, így Nixon még 1985-ben is elnök egy alkotmánymódosítás után, sőt, köze lehet Kennedy halálához is), aki emellett nőkkel erőszakoskodik: nemcsak az első Silk Spectre-t támadja meg, de később Vietnamban egy tőle terhes nőt fejbe is lő, miután az elkeseredésében - hogy nem viszi magával Amerikába és nem akar törődni a születendő gyerekkel - megtámadja és megsebzi egy törött üveggel. A flashbackekben feltűnő korábbi hősök közül Silhouette, Hooded Justice és Captain Metropolis homoszexuálisok, Mothman a McCarthy-féle vizsgálatok után alkoholistává vált és elmegyógyintézetben végezte, az első Silk Spectre (a későbbi azonos nevű álarcos édesanyja) pedig afféle celeb, aki az egész hősködést csak a saját hírnevének és karrierjének kiépítése érdekében végezte. Csupa a képregényes sablonokból erőteljesen kilógó karakter, akik közül igen nehéz egyértelműen pozitív alakot kiemelni; talán az első Nite Owl mondható a legpozitívabb szereplőnek.
A történet alapvetően az egyik régi sablonra épül: egy pozitív szereplő pozitív céljai érdekében minden határt átlép, és a háttérből mozgatja a szálakat; ugyanakkor az cseppet sem sablonos, hogy sikerrel is jár. Az sem sablonos, hogy korábbi társai elfogadják ezt a döntést, paradox módon egyedül a bomlott Rorschach nem - viszont ő sem jut semmire, nem tudja felborítani a kész tervet.
A megjelenés időszakában komoly változásokon estek át a képregények; ebben az időben jelent meg például a Superman: The Man of Steel minisorozat, ami teljesen újraértelmezte Superman történetét; a Kraven utolsó vadászata (Kraven's Last Hunt) című Pókember-történet; a DC Comics univerzumát alapjaiban átformáló Végtelen Világok Krízise (Crisis on Infinite Earths); a Batman jövőjét elmesélő A Sötét Lovag visszatér (Batman: The Dark Knight Returns) - mind olyan történet volt, ami cseppet sem illett a korábban megszokottak közé. A Watchmen azonban még az előbb említettekhez képest is nagyobb változást jelentett. A képregényben megrajzolt világ reális, sötét, a történet eléggé pesszimista végkifejlettel ér véget ("Nothing ever ends." - mondja az űrbe távozó Dr. Manhattan Ozymandiasnak arra kérdésre válaszolva, hogy jól tette-e, amit tett és ezzel véget ért-e valóban az ellenségeskedés), ami korábban nem igazán volt jellemző a műfajra.
Személy szerint rendkívül élveztem a történet olvasását, és bátran merem ajánlani bárkinek, aki rendelkezik kellő angoltudással (hivatalos magyar nyelvű megjelenésről nem tudok jelen pillanatban). Az eltelt bő húsz évben a Watchmen a képregénytörténet egyik klasszikusává nemesedett, ismerete szerintem minden rajongónak kötelező.
