A mai sportnak az egyik legfontosabb része a megfelelő pszichológiai felkészítés, és ezt folyamatosan bizonyítja az olimpia is.
Például tegnap a spanyol futballválogatott a japánok után Hondurastól is kikapott, ezzel biztossá vált a kiesésük - amit a játékosok kimondottan rosszul tűrtek és nem sok híja volt annak, hogy komolyabb botrány alakuljon ki a dühös spanyolok miatt - akik egyébként ezzel nálam elnyerték az aktuális "nap bohóca" címet is. Szintén jó példának tűnik a tegnap a szerekre lépett Böczögő Dorina: a magyar tornász saját bevallása szerint is idegesebb volt, mint kellett volna és ezért gerendán és ugrásban is rontott. Ehhez képest a vele levő két edző - a tv-közvetítés tanúsága szerint - nem sokat segített neki a gyakorlatai után: az egyikük, egy középkorú férfi egy-egy biztató szót szólt hozzá, de a másik edző (egy idősebb férfi) annyira látványosan unta az egészet és inkább a telefonjával volt elfoglalva, hogy ez szöget ütött a fejembe. Az elfogadható, ha egy versenyző el van foglalva a belső világával és az edző ezt tudja, így nem zavarja... de ebben az esetben nekem határozottan nem így tűnt a dolog.
Az ellenpélda: az első londoni magyar olimpiai bajnok, a kardvívó Szilágyi Áron. Az elődöntőben és a döntőben is hihetetlen fölényben vívott, az ellenfeleinek esélyt sem adott arra, hogy megforduljon a fejükben a győzelem lehetősége. Aki egy olimpiai döntőben 7-0-ra képes elhúzni, az iszonyatosan jó formában van, és emellett tökéletesen képes koncentrálni arra, amit csinál. Ráadásul mindezt 22 évesen... vagyis akár még 4-5 olimpia is simán benne lehet a pályafutásában, ahol képes lehet csúcsteljesítményt nyújtani.
Szintén jó volt nézni Ungvári Miklóst, bár neki pont a döntő nem sikerült a legjobban - de ismerve, hogy ejtették ki 4 éve a bírók, és hogy mi történt testvérével, Attilával (doppingszert csempészett valaki az italába, és emiatt eltiltották), ez a teljesítmény is gyönyörű volt, és nagyon megérdemelte ezt az ezüstérmet. Végül Gyurta Dániel 4. helye a 100 m-es mellúszásban igazán kellemes meglepetést jelentett: eddig a rövidebb távon nem számított a menők közé, de ezzel nemcsak feliratkozott közéjük, hanem még egyértelmű jelzést is adott, hogy a 200-on az aranyérem reális esélyese.
